Szegény sorsú családban nőttem fel, egy Blackgate nevű kis falucskában, ahol apám elég korán, és fiatalon tüdőbeteg lett. Bányászként dolgozott, és megviselte ez a nehéz munka a szervezetét, főleg a tüdejét. Így ott kellett hagynia a munkáját, és otthon próbált meg felépülni. Nagyon nehezen viselte ezt a helyzetet, mert fiatal kora óta dolgozott, és sosem tudott tétlenkedni. Anyám próbálta gondosan ápolni őt, de sanyarú sorunk miatt, nehezen tudott helyt állni.

Anyám, egy szabóságnál dolgozott, mint varrónő, és ő varta a gazdag dámák csodaszép ruháit. Szinte látástól-vakulásig dolgozott, hogy pénzt hozzon haza a családi kasszába. Sokszor vittem anyámnak ételt a munkahelyére, hogy mikor estig dolgoznia kellett. Néha besegítetettem neki a kisebb munkálatoknál. Így megtanultam én is a varrás fortélyait. Bár nem ezt képzeltem el álmaim munkájának. Mindig megcsodáltam a szép asszonyokat, a gyönyörű színes és pompázó ruháikban.

Négy hölgyet emelnék ki  a sok vendég közül, akik mindig hasonló színű ruhát csináltattak, csak más fazonban. A színek pedig a következők: kék, vörös, barna, zöld. Így is neveztem el őket magamban. A vörös ruhás, a kék ruhás, a barna ruhás és a zöld ruhás nő. Annyit csacsogtak, vihogtak és gondtalannak tűntek. Irigykedtem rájuk, és az életükre. Sokszor suttogásokat is hallottam. Sose tudtam igazán, hogy honnan jönnenk a hangok, mindig azt hittem, hogy a dámák sutyorognak egymás közt. De valahogy mindig felállt a szőr a hátamon ilyenkor. Mégis magával ragadott a négy hölgy különös jókedve.

Apám, próbált megértő lenni anyámmal, de sok esetben az otthoni háztartás rovására ment az estékbe nyúló munkája; miközben ő is nehéz fizikai munka abbahagyása után, otthon szinte semmire sem volt képes. Hamar kifáradt mindentől. Sokszor nem érezte a törődést, amit elvárt volna egy házas asszonytól. Én vettem át anyám szerepét otthon. Főztem, mostam, takarítottam, meg hasonlók. Ekkor még csak fiatal voltam.

Megfogadtam, hogy én ennél többre szeretném vinni az életben. Arról álmodoztam, hogy ezek a szépen felöltözött dámák, az én szállómban szórakoznak majd, és költik a pénzüket a kis esti mulatságokon, illetve a férfiak költik rájuk a pénzt, mikor oda hozzák őket kikapcsolódni. És úgy is lett, valóban úgy is lett. De nem úgy, mint gondolnátok... De ne szaladjunk ennyire előre.

Keményen tanultam az otthoni munka mellett, hogy ösztöndíjjal bekerüljek egy vállakozás menedzsmenti iskolába (szálloda szakon). Elértem a célom, így elmehettem tanulni a legközelebbi nagyvárosba, Blacktown-ba. Ez busszal negyvenöt perc távolságra volt elérhető. A buszon mindig egy ablak melletti ülésre ültem, hogy gyönyörködhessek a tájban. Így láttam meg egy nagyobbacska épületet Blackhole városkájában. Egy fákkal körülvett területen állt egy kétemeletes épület. Mellette egy kis tavacska, egy fészer, és egy kisebb játszórész gyerekek számára. Rögtön megfogta a fantáziámat, és minden erőmmel azon voltam, hogy megkaparínthassam magamnak.